Az egész napos találkozó közös ebéddel, próbákkal, zenés istentisztelettel, szeretetvendégséggel, sok-sok beszélgetéssel, örömteli találkozásokkal telt. A regisztrált résztvevők közösen utazhattak autóbuszokkal keletről és nyugatról is. A zenés istentisztelet liturgiáját és énekeit előre megkapták, hogy azokat még odahaza megtanulhassák vagy átismételjék. Így az istentisztelet egy közös dicsőítés lehetett, melyben mindenki megtalálhatta helyét.

A rimaszombati református templomban megjelent ünneplőket, vendégeket Fazekas László, a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház püspöke a 100. zsoltár szavaival üdvözölte: „Ujjongjatok az Úr előtt az egész Földön, szolgáljatok az Úrnak örömmel, vigadozva járuljatok színe elé. Tanuljátok meg, hogy az Úr az Isten, ő alkotott minket, az övé vagyunk, az ő népe és legelőjének nyája. Menjetek be kapuin hálaénekkel, udvaraiba dicsérettel, adjatok hálát neki, áldjátok nevét, mert jó az Úr, örökké tart szeretete és hűsége, nemzedékről-nemzedékre”.

Szarvas Erzsébet, a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház Egyházzenei Osztályának munkatársa elmondta, a Sola Schola programot vezetőjük, Süll Kinga álmodta és szervezte meg. Az istentisztelet elején virágcsokorral köszönte meg, hogy az ötletet nem hagyta veszni, s ez a szép alkalom megvalósulhatott. Hároméves időszakot zártak le ezzel. Az egyházzenei projekt a felvidéki református gyülekezetek egyházi éneklésének támogatását, motiválását tűzte ki célul. 

Süll Kinga, a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház Egyházzenei Osztályának igazgatója kifejtette, a projekt azért jött létre, hogy a gyülekezetek minél jobban megismerjék az énekeskönyvet. Minden hétre kijelöltek egy éneket, amelyet a technika segítségével interneten keresztül meghallgattak, s a gyülekezeti körökben begyakorolhattak.

A Sola Schola Nap zenés istentiszteletének liturgiáját Süll Kinga készítette elő, melyben egymást követték a megtanult énekek. Az összeállítást színesítette, hogy hol a nők, hol a férfiak, hol pedig a kórus énekelt. Az alkalomra a következő gyülekezetekből érkeztek részvevők: Rozsnyó, Gömörhorka, Pelsőc, Pozba, Alsókálosa, Felsővály, Mokcsakerész, Ungmogyorós, Alistál, Kiskövesd, Ladmóc, Kistárkány, Nagymegyer, Kisújfalu, Marcelháza, Komárom, Kassa, Budapest, Miskolc, Rimaszombat.

Az éneklések között egy-egy lelkészi és világi szolgálattevő olvasta az Igét vagy imádkozott. Buza Zsolt, a rozsnyói református gyülekezet lelkipásztora a 150. zsoltár szavait olvasta fel. „Dicsérjétek az Urat! Dicsérjétek Istent szent éjében; dicsérjétek a hatalmas égboltozaton! Dicsérjétek hatalmas tetteiért, dicsérjétek nagyságához méltóan! Dicsérjétek kürt-zengéssel; dicsérjétek lanttal és hárfával. Dicsérjétek dobbal körtáncot járva, dicsérjétek citerával és fuvolával Dicsérjétek csengő cintányérral, dicsérjétek zengő cintányérral. Minden lélek dicsérje az Urat! Dicsérjétek az Urat!”

Édes Árpád, az alistáli református egyházközség lelkipásztora és az Egyházzenei Osztály elnöke imádságba foglalta a gyülekezet kéréseit: „Hisszük, Urunk, hogy Te nagy vagy és a Te kegyelmed nagy, s Te megígérted, hogy aki hisz Tebenned, annak örök életet adsz. Ezzel a hittel jövünk Tehozzád és kívánunk magasztalni Téged. Legyen áldott a Te háromszor szent neved”.

Fazekas László, a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház püspöke személyes bizonyságtéllel készült a napra. Gyermekkora nagy élményét mesélte el, amely azt az időszakot mutatja az életéből, amikor kapcsolatba kerül a zenével, az egyházi énekléssel és az orgonajátékkal. Édesapja, más egyházi funkciói mellett a kistárkányi gyülekezetnek a kántora is volt, s 5–6 éves gyermekként elkísérte a templomba, s mellette ült az orgonánál. Megtetszett neki az orgonajáték. Odahaza harmóniumon tanult játszani. Templomban egy bűnbánó istentisztelet alkalmával 7–-8 évesen játszott először orgonán. Még mindig emlékszik rá, hogy ez A töredelmes szívet Te, Uram, szereted kezdetű ének volt. Aztán egyre többet gyakorolt. A Mint a szép híves patakra kezdetű ének dallamára a Jer, lássuk az Úr keresztjét éneket minden úrvacsorai közösség alkalmával eljátszotta, amikor édesapja lement úrvacsorát venni. Aztán a zene és az ének végigkísérte az életét, annak idején az iskolában nagyon komolyan vették a zenei nevelést.

„Borzasztó nagy hibája a mai társadalomnak, hogy pontosan ezt csökkentik. A művészet az ember életében feltétlenül fontos kellene, hogy legyen. Zeneórákon nekünk kötelező volt énekeket, népdalokat énekelni. Nálam Prágában folytatódott a harmónium oktatás, ott tanultam meg gitáron játszani. Amikor Komáromba kerültem, a gitárral való szolgálat mindennapos volt” – mondta.  Kifejtette, hogy az ember életében meghatározó, amikor a szülők zenére oktatják a gyermekeiket, s zeneileg képezik csemetéjüket.

Az ember élete során szembesül Isten teremtett világának a szépségével, ugyanígy szembesül ezzel a zsoltáríró is, amikor a 140. zsoltárban megénekli a teremtés csodáját: „Áldjad, én lelkem az Urat. Uram, Istenem, igen nagy vagy, fenségbe és méltóságba öltöztél, világosságot vettél magadra, mint egy köpenyt. Ő az, aki sátorként feszítette ki az eget, palotáját a vizek fölé építette, a felhőket tette kocsijává, szelek szárnyán jár. A szeleket tette követeivé, a lángoló tüzet szolgájává. Szilárd alapokra helyezte a földet, hogy soha meg ne inogjon. Mély vizekkel borítottad be, mint valami öltözettel, a hegyeken is állt a víz. Dorgálásodra lefutottak, mennydörgő szavadra elszéledtek. A hegyek fölemelkedtek, a völgyek lesüllyedtek oda, ahol helyet készítettél nekik. Határt szabtál nekik, nem léphetik át, nem önthetik el újból a földet. Füvet sarjasztasz az állatoknak, növényeket a földművelő embernek, hogy kenyeret termeljen a földből és bort, amely felvidítja az ember szívét. És ragyogóbbá teszi az arcát az olajnál. A kenyér pedig erősíti az ember szívét. Jóllaknak az Úr fái is, a Libánon cédrusai, melyeket ő ültetett, ahol fészket raknak a madarak, és a ciprusfákon gólya lakik. A magas hegyeken a zergék, a sziklákon a mormoták találnak búvóhelyet.”

Sorban sorolja a zsoltáros mindazt a csodát, amit saját szemeinkkel láthatunk itt, ebben a teremtett világban. A végén egy olyan összegzést is ad, amely a zsoltáríró hitvallása és egy fohász: „Dicsőség legyen az Úrnak örökké! Örüljön alkotásainak az Úr! (…) Éneklek az Úrnak, amíg élek, zsoltárt zengek Istenemnek, amíg csak leszek”.

„Áldott dolog látni és hálát adni Istennek a dolgaiért és csodájáért. Csodálatos dolog az, amikor megnyílik egy emberi szív, és elkezd szívével látni az ember, s elkezd hitével belekapaszkodni Istenbe, abba a kegyelembe, amit nekünk adott” – mondta. Kifejtette, aki látja a láthatatlant, az sokkal többet lát, mint, aki a láthatóval törődik. Az ilyen ember tud hálával, örvendezéssel énekelni az Úrnak.

Szarvas Erzsébet, lelkipásztor, a vály-völgyi gyülekezetek kórusának vezetője a Jelenések könyvének 21. fejezetét olvasta fel próféciaként: „Aki a trónon ült ezt mondta, íme mindent újjá teszek. Így szólt: Írd meg, mert ezek a beszédek megbízhatók és igazak. S azt mondta nekem: Megtörtént! Én vagyok az Alfa és az Omega, a kezdet és a vég. Én adok a szomjazónak az élet vizének a forrásából ingyen. Aki győz, örökölni fogja mindezt. És annak Istene leszek, és azt fiammá teszem”.

Bodnár Noémi, az Egyházzenei Osztály asszisztense imádságba foglalva hálát adott az Úrnak az ünnepért, s minden egyes alkalomért, ahol énekkel magasztalják háromszor szent nevét. „Az ének soha el ne múljon az ajkunkról, hiszen ez a mi mindennapi útitársunk. A beszéd elmúlik, de az ének jön velünk a Te országodba. Kérünk Téged, hallgass meg minket” – kérte. Kiss Pál a pozbai gyülekezetből ugyanígy kérte az Urat, hogy vezéreljen minket az ösvényén. „Adj erőt és bölcsességet egyházunk vezetőinek, tartsd és erősítsd meg gyülekezeteinket, vezesd lelkipásztorainkat, gondnokainkat, presbitereinket, és nem utolsó sorban kántorainkat és énekkarjaink tagjait. Adj nekik erőt, hogy el tudják végezni a rájuk mért feladatokat. Kérünk Téged, hallgass meg minket” – imádkozott. Gulyás Éva, a kisújfalusi gyülekezet kántora szintén a gyülekezetek tagjaiért imádkozott. „Buzdíts minket hűségesebb szolgálatra, mutasd meg feladatainkat és segíts azok betöltésében. Azokért is kérünk, akik még nem találták meg a helyüket a gyülekezetben, az eltévelyedettekért. Vezesd őket a Te utadra. Uram, könyörgünk a rászorultakért, nyomorultakért, testi és lelki betegekért. Te adj nekik vigasztalást szentlelked által, Te légy az ő gyógyító Pásztoruk. Kérünk Téged, hallgass meg minket”.

Bodnár Noémi köszönetet mondott, hogy az Úr elhívja az övéit a szolgálatra, mindenkit a saját talentuma szerint. „Magasztalunk téged, hogy érdemeinken felül halmozol el minket a Te ajándékaiddal, s megajándékoztál minket az éledés csodájával is. Ad urunk, hogy a Te összes ajándékokkal jól tudjunk sáfárkodni a Te dicsőségedre, a magunk és embertársaink örömére. Kérünk Téged, hallgass meg minket”.

Kiss Pál embertársaink iránt kért türelmet, hogy munkánkkal is segíteni tudjuk a közösségeinket. „Add, hogy szeretettel tudjunk fordulni az emberekhez. Add, hogy minden cselekedetünk szeretetben menjen véghez. Add, Uram, hogy ebben a cselekedetben is Krisztus tükröződjön vissza az életünkön. A Te nagy neved dicsőítésére tudjuk végezni dolgainkat. Kérünk Téged, hallgass meg minket”. Az énekek között ismétlődően a 157. dicséret hangzott el.

Az istentiszteleten Pálúr János budapesti orgonaművész orgonált és kísérte a gyülekezet énekeit. Az orgonaszó mellett a miskolci Jerikó Református Rézfúvós Együttes kísérte még az énekeket. Szólót énekelt a kassai Kovács Márton operaénekes. Fekete Vince, a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház főgondnoka hegedült.

Az istentisztelet után az orgonajátékot meghallgatva a gyülekezet a templom előtti téren is énekelt a fúvósok kíséretével. Felcsendült a 167. és a 398. dicséret, majd szeretetvendégségre került sor a rimaszombati gyülekezeti teremben.

Az alkalom az Egyházzenei Osztály és a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház Kulturális és Közművelődési Központja közös szervezésében jött létre a Magyar Kormány Bethlen Gábor Alap támogatásával.

A jobb oldali sávban még több fényképet tekinthet meg a Sola Schola Napról.

Reformata, -pósa-, II
Fotó: Szarvas László