Igei köszöntővel a helyi lelkész, Sándor Veronika üdvözölte az ünneplőket: „Az igaz ember pedig hitből él.” (Róm. 1,17) A világi köszöntést és üdvözlést Papp Sándor gondnok végezte. Az Ef. 2,1-10 igeszakaszt Kassai Gyula, a barsi egyházmegye esperese ismertette, majd az ünnepi alkalmat imádságban vitte az Úr elé.

Az igét hirdetett Fazekas László püspök az Ef. 2,8 alapján, feltéve a kérdést, hogy mi kiben hiszünk, és mit hiszünk, milyen értékeink vannak, mit jelent ma számunkra a reformáció. Úgy vélem, ezekre a kérdésekre mindnyájunknak válaszokat kellene adnunk! Választ kell keresnünk arra nézve is, hogy hol szorul a mi életünk reformációra! A Szentírás naponkénti olvasása által megpróbálhatjuk kikutatni, mit kíván tőlünk Isten – mondta többek között igei üzenetében a püspök.

A hirdetésekben Nagy Attila presbiter mondott köszönetet többek között kiemelt vendégeinknek, hogy megtisztelték alkalmunkat. Emellett szeretettel fogadták a gyülekezet ajándékát, egy porcelán poharat, a hölgyek díszbe öltözött vörös rózsával, melyre rá volt égetve az újlóti gyülekezet logója, ami külön a reformáció 500. évfordulójára készült.

A logón megtalálható a wittenbergi vártemplom körvonala, melynek kapujára Luther Márton 500 éve kitűzte 95 tételét. Az egyik tornyában a Luther-rózsa van, mely Luther Márton személyes jele volt. Vitairatait, okmányait és leveleit Luther ezzel hitelesítette. Ötszirmú rózsa közepén szív volt látható, abban egy kereszt. A Luther-rózsa jelentése egy kis versikében is megtalálható: „Rózsákon jár Krisztus híve, Ha keresztet hordoz szíve.” A vártemplom másik tornyában megtalálható a másik szimbólum, a Kálvin-csillag. A kereszténység egyetemes szimbólumaként használt kereszt helyett, amely Jézus golgotai kereszthalála általi megváltásra utal, a magyar reformátusok körében a csillag lett a legelterjedtebb jelkép. A vártemplom körvonalazódó fala lent könyvformába fut össze, ami a Szentírásra mutat, hiszen a reformátorok egyik tanítása alapján azt hirdetjük: Sola scriptura, ami azt jelenti, hogy egyedül a Szentírás elve szerint, vagyis a Biblia Istennek az egyedüli ihletett és hiteles szava, a keresztény tanítás egyetlen forrása. A gálya az ellenreformáció idejére utal. A protestáns egyházak életében a próbatétel évei (1670-es évek) voltak a gályarabság évei. A gálya alatt pedig ott van egy kéz, Isten megtartó kezét, gondviselését szimbolizálva.

Az alkalmon Kiss Éva Túrmezei Erzsébet: Nem tehetett másképp! című versét osztotta meg az ünneplő gyülekezettel.

Az emléktábla leleplezését a szószékről Fazekas László püspök végezte. Beszédet Mt. 5:13-16 alapján az úrasztalától Kassai Gyula esperes tartott, aki egyben áldást is kért az ünneplő seregre. Elmondta, sok minden külsőségnek tűnhet, az ünnepre készített saját logó, a porcelán poharak, az emléktábla, de mégis ezek kifejezik hitünket! „A reformációhoz akkor leszünk hűek, ha életünket hozzáigazítjuk Jézus Krisztushoz, Isten Fiához, az evangéliumhoz.” Ugyanakkor azt is elmondta, hogy „tisztelet jár a ma élőknek a helytállásért!” Áldáskívánása Jer 32:28 alapján hangzott el: „Visszahozom őket erre a helyre, és gondom lesz rá, hogy biztonságban éljenek.”

Az emléktábla szövegét Sándor Veronika helyi lelkész ismertette. A márványtábla emléket állított nem csak a reformáció 500. évfordulójának, de a templom 135. évfordulóját is hirdeti, rajta az újlóti gyülekezetre vonatkozóan a reformáció terjesztői, valamint a templomépítők nevei. Az első sor pedig az Igét hirdeti, miszerint „Álljatok meg a hitben.” (1Kor. 16:13) SDG

A helyi gyülekezet Remény nevű énekkara a gyermekekkel együtt énekszóval tett tanúbizonyságot Isten nagyságáról. A gyermekek nagyon örültek Papp Attila és neje ajándékának, a Luther Márton playmobil-nak. Az énekkar tagjai örömmel vették át egy szál rózsával a porcelán poharakat.

A történelmi visszatekintést Papp Attila gyülekezeti tag tartotta, aki egyébként néhai Kocsi János templomépítő gondnok fiúszépunokája. Áttekintésben igyekezett rámutatni arra, hogy nem volt egyszerű eleink élete, gyakran nélkülözés és küzdelmek árán tudták csak gyakorolni vallásukat. „Az Istenbe vetett hitüket azonban nem vesztették, így a gyülekezet az Úr kegyelméből minden nehézség után talpra tudott állni, gyarapodott lelkiekben és anyagiakban egyaránt. Ebből okulva mi se csüggedjünk a nehéz időkben, bízzunk abban, hogy az Úristen megtart minket hitünkben, és mindnyájunkat gyarapít lelkiekben, ahogy tette ezt az elmúlt évszázadok során.”

A templomi istentisztelet után az ünnepség a templomkertben folytatódott, ahol elültetésre került a reformáció fája, egy cédrusfa, ami előtt egy fehér márványkőn egy fekete márványtábla hirdeti e fa mivoltát. Beszédet Sugár Tamás nagyigmándi lelkész mondott, mivel hajdan a templom alapköve néhai Szentkúti Kiss Károly lelkészsége alatt lett elhelyezve, aki Nagyigmándon fejezte be lelkészi szolgálatait s ott is lett örök nyugalomba helyezve. Beszéde után Konkoly Viktória énekelte el a magyarok himnuszát.

Ezt követően a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház főgondnoka, az egyházmegyei, a nagyigmándi, a pozbai, valamint az újlóti gyülekezet gondnokai az egység nevében elültették a reformáció fáját.

Végül a megemlékező sereg tiszteletét leróva állt meg néhai Kocsi János gondnok sírjánál, hogy megemlékezzen egykori templomépítő gondnokának szolgálataira! A sírnál a liturgiát Sándor Veronika lelkésznő végezte. Elhangzott az Ige:„Hálát adok a Krisztus Jézusnak, a mi Urunknak, aki megerősített engem, mert megbízhatónak tartott, amikor szolgálatra rendelt.” (1Tim. 1:12) Elhangzott, hogy amikor Isten szolgálatba állította néhai Kocsi János gondnokot, - aki egyébként a jelenlegi gondnok ükapja - nem kis feladattal bízta őt meg. A gyülekezettel karöltve 1882. márciusában tették le a templom alapkövét, s még ugyanezen esztendő szeptemberében sor került a felszentelésére. Oroszlánrészt kellett vállalnia a munkálatokban az akkori gondnoknak, főként, hogy ez időben lelkészváltásra is sor került. A gyülekezet lélekszámát tekintve sem voltak sokkal többen, mint ma, hiszen 185 lélekszámról van tudomásunk. Példaértékű ez az összefogás! Páratlan elszántságnak, akaratnak és odaszánásnak kellett lennie az akkori elöljáróban, gyülekezeti tagokban! Utóda, Papp Sándor ükunokája átvéve a stafétát gondnok-utód is lett. Méltón gondozza a ráhagyott hagyatékot, templomi szolgálataival Isten országának épülését szorgalmazza! – hangsúlyozta a lelkipásztor.

Néhai Kocsi János gondnok ükunokája, Papp Sándor jelenlegi gondnok átvette az emléklapot, ami elődje emlékének tiszteletére lett készítve. A gyülekezet egy néma perccel adózott néhai Kocsi János gondnok emlékének, majd hiterősítés céljából a 90. zsoltár első versét énekelték el a megjelentek. Miután a gyülekezet gondnokai elhelyezték a megemlékezés és a kegyelet koszorúját, áldáskívánással ért véget a megemlékezés.

A lélek felüdülése után a test táplálása következett. A kultúrházban Révész Csilla sárói lelkésznő kérte az Úr áldását, elénekelve a székely asztali áldást. A vendégek megtekinthették a régi könyvek kiállítását, de a helyi gyülekezet korabeli fényképeivel is megismerkedhettek.

Az ünnepségen jelen voltak a regionális televízió munkatársai is, akik felvételt készítettek az eseményről. A kisfilm később egy időkapszulába kerül, hogy száz év elteltével a reformáció 600. évfordulóján bizonyságul szolgáljon az utódoknak.

Reformata, Sándor Veronika