A rendezvény Fazekas László püspök köszöntésével vette kezdetét. Beszéde elején emlékeztetett arra, hogy ötszáz évvel ezelőtt indult el a reformáció Wittembergből és az évfordulóra Európában és világszerte is megemlékeznek. Ismertette azokat a jelentősebb rendezvényeket, amelyek a reformáció jubileumi éve kapcsán már megvalósultak. Majd úgy fogalmazott, hogy Luther Márton Ágoston-rendi szerzetes 95 tételével azt akarta jelezni, hogy vissza kell térni a Szentíráshoz. „Csak ez alapján lehet magyarázni az ember életét, munkáját, szolgálatát ebben a világban, valamint rádöbbenni arra, hogy Isten milyen nagy kegyelemmel tartja kezében ezt a világot. Kegyelemből, hit által van üdvösségünk“ – mondta a püspök.

Felhívta a figyelmet arra, hogy Luther Márton kereste az igazságot, a megigazulást. Viszont rámutatott arra is, hogy „mi ez alkalommal nem Luthert ünnepeljük, hanem azt az indulatot, amit beleoltott egyesek szívébe, azaz, hogy ezt az igazságot hirdessék, és ha kell, akkor a mártíromság által is megpecsételjék“. Fazekas László a jelenre utalva elmondta: „Azért vagyunk ma itt, mert feltétlenül szükséges, hogy a reformációnak a tanítása a jelen korban is átütő erővel hathasson. A mártírok, a gályarab-prédikátorok igazságát nekünk tovább kell adnunk. A mai ittlétünk hitvallástétel, konfirmáció. Kifejezzük azt, hogy a mai világában is szükség van arra a tanításra, amely a tiszta, igei, bibliai tanítás az életről, a mi szolgálatunkról ebben a világban, a családról, a megigazulásról, a megszentelődésről, az igazán tiszta, nemes, emberi életről” – mondta végezetül a püspök.

Fazekas László gondolatai után Szénási Szilárd, a Komáromi Református Egyházmegye esperese szólt a megjelentekhez János evangéliuma 7 részének 37 verse alapján: „Ha valaki szomjazik, jöjjön hozzám, és igyék“. Igei üzenetében utalt arra, hogy ünnepet szentelünk mi is, mint ahogyan ünnepet szenteltek akkor, ott Jeruzsálemben. A jeruzsálemi lombsátor ünnepét egy fesztiválhoz hasonlította, amelyben Jézus mintegy belekiált az ünnepbe: „ha valaki szomjazik, jöjjön énhozzám, és igyék“. Az esperes kifejtette: „Jézus nem azért szólítja meg a tömeget, mert biztos van olyan, aki kitikkadt, aki a déli naptól már szomjazik, hogy menjen oda hozzá, és kap valamilyen innivalót. Jézus nem emiatt, hanem más miatt szólt: ő volt az, akit valójában ünnepeltek, ott volt közöttük és nem is tudták, nem is vették észre. Pedig belőle, Jézus Krisztusból fakad az igazi élet vize, ő az igazi szabadítás forrása. Ezért mondja az ott lévőknek: ha valaki szomjazik, jöjjön“. Az esperes úgy fogalmazott, hogy „ez egy mély, egzisztenciális szomjúság a létező Isten iránt. A teremtő, szabadító és bennünket kegyelmében hordozó Jézus iránt. Jézus azokat hívja, akik így szomjaznak. Akiket hiv, azokat meg is elégíti, mert azt mondja: Jöjjenek hozzám és igyanak. Ez az a szomjúság, amit megérzett az ő lelkében Kálvin és Luther, ami elindította őket a Szentírás mélyebb kutatására, megértésére. Ez az a szomjúság, ami ötszáz éve összetart és megtart bennünket mindazok ellenére, hogy vannak ellenségeink, és a világot uraló gonosz erők mind a mai napig küzdenek, hogy ennyien se legyünk, hogy mással oltsák a szomjúságunkat“ – mondta Szénási Szilárd, aki gondolatsorát azzal fejezte be, hogy „nekünk lehetőségünk van arra, hogy Jézus szavát meghallva oda menjünk hozzá, és igyunk. S ha iszunk, megérezzük az igazi megelégedettséget“.

A reformáció jubileumi évében megrendezett egyházmegyei napra utalva pedig kijelentette: „Mi most azért vagyunk itt, mert feltétlenül szükséges, hogy a reformációnak a tanítása a jelenkorban is átütő erővel hasson. Azért vagyunk itt, mert azok az emberek, akik akár az életüket is odaáldozták a reformációért és az Isten igazságáért - gondoljunk a mártírokra, a gályarab prédikátorokra – ezt az igazságot nekünk tovább kell adni. Tehát, a mi ittlétünk, hitvallástétel, konfirmáció“ – fejtette ki Szénási Szilárd esperes. 

A püspök köszöntője és az esperes áhítata után a negyedi Napsugár kórus szolgálatával vette kezdetét az egész napos műsorfolyam. A Tiszti Pavilon szabadtéri színpadán fellépett a párkányi Kisbojtár gyermek-néptáncegyüttes, majd Korpás Éva adott egy órás gyermekeknek szóló koncertet, amit a hetényi Tábita bábcsoport és Écsi Gyöngyi előadása követett. Kálvin életét a martosi fiatalok hozták közelebb a közönség számára. Bemutatkozott Magyarországról a Dadi Református Énekkar és Gyermekkórus, a Martosi Hagyományőrző Együttes pedig a környék zenés és táncos hagyományait mutatta be. Berkesi Alex zenéjében is egy órán keresztül gyönyörködhetett a közönség.

A Selye János Egyetem Református Teológiai Karának előadótermeiben kapott helyet az imasátor, vagyis helyiség lévén, az imaszoba, ahová bárki betérhetett egy kis elcsendesedésre, imára, vagy csak végigsétálhatott a különböző kérdéseket és témákat felölelő panelek mellett. Aki pedig úgy érezte, hogy szeretné megosztani valakivel a gondját, baját, annak az első emeleten lehetőség nyílt arra, hogy betérjen az erre a célra kijelölt „Meghallgatlak“ nevet kapott terembe.

A Tiszti Pavilon udvarán a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház Diakóniai Központja munkatársai mutatták be szolgálatuk sokrétűségét, illetve álltak az érdeklődők rendelkezésére. De lehetett könyveket, egyházi és szépirodalmat is vásárolni.

A nap folyamán  két könyvbemutatóra is sor került. Először a „Címerekkel irt történelem“ című könyvét ismertette Pécsi L. Dániel jelképművész. A könyvvel kapcsolatban elhangzott, hogy az nemcsak minőségi térképészeti szakkönyv, hanem képes olvasókönyv és pennával írt hitvallás is, amelyben a címerek, mint egy nemzeti kirakó részei állnak össze. A könyvbemutatót Reformáció címmel Szabó István lantművész fél órás zenei összeállítása követte.

Egy másik könyvbemutató Hegedűs Sándort, az elfelejtett politikust hozta közelebb a hallgatóság számára, de betekintést kaphattak az érdeklődők a róla szóló könyv létrejöttének történetébe, illetve korabeli idézetek alapján ismerhették meg személyét, aki nemcsak a Széll-kormány kereskedelemügyi minisztere volt, hanem a Dunántúli Református Egyházkerület főgondnoka is.

Két tárlat is nyílt. Az egyik a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház történetét és szolgálati területeit, a másik a Reformáció emlékezete címmel Millitits Máté művészettörténész által összálított anyagot mutatta be.

A délutáni istentiszteleten a 23 zsoltár alapján hirdette Isten igéjét Máté László dél-komáromi esperes-lelkipásztor.  Beszéde elején a Tatai Református Egyházmegye nevében mondott köszönetet azért, hogy a szervezőktől meghívást kaptak erre a rendezvényre. Örömét fejezte ki többek között azért is, mert szavai szerint valósággá vált az, amit Pál apostol úgy fogalmazott meg, hogy egymás hite által erősödhetünk meg egy olyan közösségben, amelynek az egyik drága köve a 23. zsoltár  hitvallása. „A 23. zsoltár hitvallás arról, hogy hitünkben egy olyan életigazságot nyerünk és vallunk meg, amelyre sokaknak bizony szükségük volna. Ez az igazság egy szóban összefoglalva ez lehetne: van. Abban a világban, ahol sokak életérzése a nincs hangulat. Az a hangulat, amelyben az emberek sokasága napról napra arra ébred és gyötrődik, hogy neki valami hiányzik, neki valami nincs, de mi megvalljuk az ellenkezőjét: nekünk egy másik igazságunk van. Mivel az úr a pásztorom, ezért mi nem szűkölködünk“ – mondta a lelkipásztor. Rámutatott arra, hogy „Nekünk van. Nekünk mindenünk megvan, amire igazán szükségünk van. Majd azzal folytatta, hogy „akinek az Úr a pásztora, annak útjai nem a semmibe futnak, esztendei nem a hiábavaló fáradság jegyében telnek, nem az az egyetlen megtapasztalása, hogy az édentől keletre való száműzetés keserű kenyerét kell, hogy egye. Nekünk keresztyén embereknek milyen jó azt mondani, minket az Úr Isten igaz ösvényen vezet. A reformáció 500. évfordulóján különös fényt vet az ige, hiszen ma azt is valljuk, az út tévesztésében, a keresztyén egyházat, az ő népét az Úr Isten a reformációban visszaterelgette az igaz ösvényére, hogy útja ne maradjon céltalan“. Beszédét végül azzal zárta: „Akiknek az Úr a pásztora, azoknak üdvbizonyosságuk van a jövőt illetően, hogy a megváltott néphez tartoznak“.

Igei üzenete után Czinke Zsolt bátorkeszi lelkipásztor, a komáromi egyházmegye főjegyzője szólt a megjelentekhez, aki elmondta, hogy a komáromi egyházmegye tanácsa a hármas jubileum alkalmából - a reformáció elindulásának 500., a Magyar Református Egyház megalakulásának 450. és a Komáromi Református Egyházmegye létrejöttének 425. évfordulója – úgy döntött, elkészítteti az egyházmegye címerét és zászlaját. Erre a feladatra Pécsi L. Dániel jelképművészt, a Kárpát-medence számos világi és egyházi címerének tervezőjét kérték fel, aki a megbízatást örömmel fogadta el. Majd Pécsi L. Dániel részletesen bemutatta az elkészült címert és zászlót, rámutatva az abban szereplő jelképek jelentésére.

Az egyházmegye címerét és jelképét Szénási Szilárd esperes, martosi lelkipásztor avatta fel, majd áldotta meg a megjelenteket. 

A délutáni istentisztelet után a kamocsai Laudate kórus, a komáromi Dics-Action zenekar, a perbetei Napraforgó néptáncegyüttes és az ógyallai Belló néptáncegyüttes szórakoztatta a közönséget. A Dunamocsról származó Lajos András Ferenczy Anna-díjas színművész „In Vino Veritas“ - költők az igazság nyomában, szomjoltó versek és bordalok címmel adta elő 50 perces összeállítását.

A nap folyamán Süll Kinga vezetésévél volt még Ringató is a kisgyermekek számára, de  ugrálóvár  és  kézműves-foglalkozások is várták a nagyobbakat.

Reformata, II

Az eseményről készült képeket a Komáromi Református Egyházmegye facebookján lehet megnézni: https://www.facebook.com/komrefegyhmegye/?hc_ref=ARR8F6zsSMbcsVqK_tyeWuNaapyDMFxxFcuhvWhdqW6E2rweauySbh2Qo_t4mcFklcI