Első alkalommal adott otthont a parókia a napközis gyermektábornak, amely az Örömhír nevet kapta. Hiszen valódi öröm és szeretet kísérte végig ezt az öt napot, töltötte be a gyermekek és a táborvezetők szívét.

A reggelek imádkozással, játékkal és énekléssel kezdődtek, majd az ízletes tízórai elfogyasztása után a gyermekek napról napra a már említett József történetét ismerhették meg. A Teremtőt kértük, hogy nyissa meg a gyermekek szívét, hogy kellően be tudják fogadni és meg tudják érteni igéjét, és ez délelőttről délelőttre meg is valósult. Valóságos melegséggel töltötte el a szívünket a gyermekek érdeklődő tekintete és lelkesedésük.

Ebéd után minden nap érdekesebbnél érdekesebb program várta az apró táborlakókat. Hétfőn és kedden kézműveskedésbe fogott valamennyi gyermek a parókián. Előkerültek az ecsetek, ollók, ragasztók, ceruzák és mindkét nap szebbnél szebb alkotások születtek.

Szerdán örülve a jó időnek az udvarra sereglett mind a tizennyolc gyermek, ahol nyolc állomás várta őket hét lelkes segítő által. Ügyességi játékokban próbálhatták ki magukat, de nem csak mókázásból. Minden játék teljesítése után minden gyermek kaphatott egy pecsétet bizonyítékul, hogy sikeresen véghezvitte a kitűzött feladatot. Lehetett szó labdahalászatról, célbadobásról vagy akár egyensúlyozásról, minden gyermek lelkesen és egytől egyik sikeresen teljesítette a pályát, melynek következtében valamennyien nyertesek és jutalmazottak lettek.

A negyedik nap a tábor meghívást kapott a ipolysági Honti Múzeumba. Ebéd után rendezett sorban, jókedvűen sétáltunk le vendéglátóinkhoz, ahol először is egy remek mesevetítésben volt részünk. Megnéztük a Kisvakond című sorozatnak azt a részét, amelyben a mese főszereplője nadrágot készít magának a vadon ügyes lakói segítségével. A vetítés után a gyermekek egy előadás keretén belül megtanulhatták, hogy valóban, hogyan készült el régen egy nadrág. Megtekinthették a régi segédeszközöket és egyet-kettőt ki is próbálhattak.

Péntek reggel bár egy csepnyi keserűséggel, a tábor végének közeledte miatt, de annál nagyobb lelkesedéssel érkeztek a gyerekek a parókiára. Az izgalom nem volt hiába, hiszen ebéd után minden csoport kapott egy térkép darabot és egymás után elindulva megkezdték kincskereső útjukat. Minden útszakasz végeztével egy állomáson álltak meg az ügyes gyerekek, ahol segítők várták őket. József történetével kapcsolatos kérdésekre válaszoltak az apró kincskeresők, valamint mindenhol egy- egy feladatot is teljesíteniük kellett. Nem véletlenül, hiszen így juthattak hozzá a térkép újabb és újabb darabjaihoz, míg végül annak kiteljesedésének eredményeképpen eljutottak a várva várt kincs helyéhez. Az elásott ládikó a legnagyobb kincset, Isten igéjét tartalmazta, valamint minden gyermek számára egy csokipénzt.

Végül a hét kiértékelése és a csoportok megjutalmazása után a gyerekzsivalytól hangos tábor lassan kiürült és minden gyermek rengeteg értékes élménnyel és ismerettel gazdagodva tért haza.

"Hagyjátok, hadd jöjjenek hozzám a kicsinyek, ne akadályozzátok őket, mert ilyeneké az Isten országa." Lukács 18,16

Lészkó Boglárka

Képek: https://www.facebook.com/media/set/?set=a.1936009733320571.1073741851.16...