A gyermektábor minden reggel kilenc órakor kezdődött, de a résztvevők közül többen már röviddel nyolc órakor megérkeztek, sőt, volt olyanok is, akik már háromnegyed nyolckor ott álltak a népi hagyományokat őrző, megújult Tájháznál. A korábban érkezők azonban nem unatkoztak a kezdésig sem, azonnal elfoglalták magukat valamilyen játékkal, vagy folytatták az előző napi kézműveskedést. A hivatalos kezdés előtt a tábor vezetői névsorolvasást tartottak, hogy mindenki megérkezett e már .

A tábor második napján tettünk látogatást a gyermektáborba. Ezen a napon a résztvevőkből  négy csoportot alakítottak ki. Feladatul kapták, hogy elnevezzék a tábor területén található egyes helyszíneket és egy kis rajzot is készítsenek hozzá. A tizenöt perces megbeszélés után pedig előadták, hogy milyen ötletes neveket sikerült kitalálniuk. Az eddig tanult énekek felelevenítése után pedig az aznapi történet ismertetésére került sor. Előtte azonban a tavalyi konfirmandusok által előadott két puli kutya és Bálint gazda beszélgetésébe hallgathattak bele a táborozók, akiken keresztül sok hasznos tanács és útmutatás is elhangzott feléjük.

A felvezető történet után pedig Nebukadnezar király álmával kapcsolatos történet ismertetésére került sor, amelynek értelmét úgy kellett volna megfejteni a babiloni bölcseknek, hogy még magáról az álmot sem volt tudomásuk. Erre a nehéz feladatra végül csak Dániel vállalkozott, aki barátaival együtt imádkozott és kért segítségét  Istentől annak meglátására és az üzenetének a megértésére. A rajzos történet átadása után került sor a játékokra, majd a közös éneklésre és étkezésekre, délután pedig különféle kreatív dolgokat lehetett készíteni a táborozóknak vagy éppen közösségi játékban részt venni.

Hasonlóan állt össze a többi nap programja is, újabb üzenettel párosulva, de a szervezők mindig belecsempésztek valamilyen érdekességet, amivel egyedivé tették az egész napos együttlétet.

Korábban a szabadidőközpont udvarán szervezték meg a gyermekek számára a napközis tábort, de az nem teljesen felelt meg az elvárásoknak, sőt, ha úgy adódott, akkor az időjárás viszontagságai elől sem tudtak hová menekülni. Majd jött a Magyar Asszonyok Ligájának felajánlása, - akit az önkormányzat bízott meg a tájház működtetésére, - hogy az egykori parasztház területén szervezzék meg a táborokat. A szervezők pedig örömmel elfogadták a felajánlást, hiszen az épületben több helyiség is van, ahol különféle foglalkozásokat tarthatnak, vagy készíthetik el a tízórait és az uzsonnát. Az udvaron pedig három, tetőzettel ellátott színpadot is birtokba vehetnek, amikor a gyermekek csoportokba osztódnak, vagy akkor is, ha különböző típusú foglalkozások vannak. Az egyiket a közös éneklésre és az aranymondás megtanulásakor vettek igénybe. A másikat, ahol asztalok és padok voltak, az étkezések elfogyasztásakor, vagy a kézműves dolgok készítésekor vettek birtokba,  míg a harmadikat előadások tartására vagy a bibliai történetek előadására, bemutatására használták ki.

„A egyházközség fontosnak tartja az egyházi napközis táborokat, mert a gyermekek így jobban be tudnak majd épülni a gyülekezetbe és bekapcsolódni  a közösségi életbe, hiszen ők biztosítják a jövőt” – mondja Simon Ilona lelkipásztor, aki tizenhárom éve pásztorolja a gyülekezetet.

Elmondta, hogy a tábor résztvevői között nemcsak reformátusok vannak, hanem más felekezetűek is. Ebből azonban nem csinálnak gondot, mindenkit szeretettel fogadnak és várnak. A több, mint 10 ezer lakosú Gútán a legutóbbi népszámláláskor ugyanis csupán 335-en vallották magukat reformátusnak. Az egyházközséghez ennek a harmada tartozik. Nehéz meghatározni, hogy hány református gyermek élhet a városban, mondja a lelkipásztor, aki legalább 35-40 gyermeket személyesen is ismer. Őket az iskolai hitoktatás keretén belül tudja megszólítani vagy a konfirmációra való felkészüléskor, esetleg a szülőkön keresztül lehet őket elérni, hívogatni a táborba.

A református gyülekezet 2012-ben szervezte meg első alkalommal a gyermektáborát. Tizenkét gyermekkel kezdték, hat év alatt ez a szám harmincháromra bővült. /A hét elején még harmincan kezdték, de a hét közepén még hárman csatlakoztak hozzájuk./ Ezen felül még hat tizennégy év feletti is bekapcsolódott a táborba az idei és a tavalyi konfirmandusok közül, akik szintén a tábor segítői voltak. Ők adták elő a pulikutyás, pásztoros történetet, és segítettek ott, ahol szükséges volt: a sportolásban vagy az ügyességi versenyekben.

Az öt napos tábor a KOEN program alapján valósult meg, amely Dániel történetét dolgozta fel. Mivel a tábor résztvevői vegyes korosztályúak voltak, igy megpróbálták a négy évesek szintjén is elmondani úgy, hogy az az idősebb korosztály számára is üzenetet hordozzon.

A tájház falán egy fehér papírt helyeztek el, Imafal megjelöléssel. A gyermekek különféle üzeneteket fogalmaztak meg rajta vagy fejezték ki kívánságaikat: „Köszönöm Istenem a mai napot. Köszönöm, hogy találok új barátokat. Add, hogy a holnapi nap is jó legyen. Istenem köszönöm, hogy van református tábor. Köszönöm, hogy van étel. Köszönöm, hogy megteremtetted ezt a világot. Köszönöm, hogy van élet”. Simon Ilona elmondja, úgy gondolták, jó, ha van egy olyan lehetőség, hogy a gyerekekben naponta megfogalmazódott gondolatot, a bennük megszületett érzéseket egy-egy alkalom vagy előadás után kiadhatják magukból. Ezért is született ez az Imafal ötlete, amely naponta bővült újabb bejegyzésekkel.

De készült a gyermekek számára papírból egy tábori táska is, amelyet ők maguk mintáztak, majd színeztek ki. Ebben helyezik el a kézműves foglalkozások során elkészített kis alkotásokat, amelyeket a tábor végeztével magukkal vihetnek.

A gyerekekkel való beszélgetésből kiderül, nemcsak szeretik a történeteket, de azok üzenetét is meg tudják érteni. A nagy kedvencük a pulikutyás történetek voltak. Többen el is határozták, hogy pamutból legyártják a saját maguk kis puli kutyáját, amelyekkel játszhatnak. De szeretnek énekelni is, a foci és a szabad játékok pedig kimondottan a kedvenceik közé tartoztak. Az egyik napon pedig meg kellett keresni a tábor területén elrejtett szavakat, amelyek összerakva egy aranymondást adtak ki. Az ilyen játékokat is nagyon szerették a gyerekek, de volt lehetőségük többek között kipróbálni az aranymosást.

Simon Ilona lelkipásztoron kívül többen is besegítettek a tábor megszervezésében, illetve kivették a részüket a foglalkozások megtartásában. Az említett konfirmandusokon kívül az idén olyan segítőjük is volt, aki ugyan magyarországi, de férje révén kapcsolódik a gyülekezethez, az itteni nyaralásuk egy részét táborban töltötte a gyerekek között.

Langschadl Virág, - aki egyébként pedagógus, - pedig már kezdetektől bekapcsolódik a tábor megszervezésébe, mivel fontosnak tartja a gyülekezet fejlődését, ami a gyermekeken keresztül érhető el oktató-nevelő munka segítségével.  Elmondása szerint, amióta Gútán létrejött a gyülekezet,  azóta érlelődött bennük a tábor megszervezésének a gondolata.  A megvalósításhoz pedig adta magát a KOEN program, amit csak alkalmazni kellett. A táborban ő volt az egyik csoport vezetője, de a játékok levezetése és a különféle kézműves foglalkozások kigondolása is a feladatai közé tartozott.

„Egy komplex csomagot kell ilyenkor a gyermekeknek készíteni, hogy reggel kilenctől délután négyig le tudjuk őket foglalni. Ebben benn van minden: könnyed, rajzos formában előadni Dániel és barátainak a történetét, majd megtanítani a gyermekeket az aznapi  aranymondásra, hogy azt a szívükbe zárva hazavigyék magukkal. A kézműves foglalkozásokat is csatolunk mindehhez és mindenféle kreatív feladatokat, hogy a résztvevők jól érezzék magukat“ – mondta Langschadl Virág.

A táborban délelőtt folyamán ott sürgött-forgott Simon Ferenc, a tiszteletes asszony férje is. Ha kellett kísérte az éneket, vagy újat tanított a tábori énekeskönyvből. Vagy készítette a reggelit, hozza a különféle alapanyagokat, vagy elment beszerezni a szükséges dolgokat. Délután pedig elbúcsúzott a gyerekektől, mert szólította a munkahelyi kötelesség. Elmondása szerint nagyon szeret a gyerekek között lenni, akik különféle kérdésekkel fordulnak hozzá bizalommal.  

A táborozás folyamán az ebédet pedig úgy oldották meg, hogy vállalás szerint azt minden nap más gyülekezeti tag készítette el otthon, majd hozta el az egyfogásos ételt. De bőven volt mit enniük a gyerekeknek, ha elfogyott a kifli vagy a kalács, újabbak kerültek az asztalra, nehogy valaki korgó gyomorral menjen haza.

A hét folyamán pedig a gyermekek saját maguk írta és összeállított színdarabot is készítettek, majd adtak elő táborzáráskor a szülőknek.

Reformata, II