A pünkösdi gyermekistentisztelet a templomban kezdődött, amelynek a vezérigéje Jézus szavai voltak a Jn 14,22-26 alapján, amit Buza Zsolt lelkipásztor tolmácsolt. Kiemelte, hogy Jézus szava a Lélek által nyer teret bennünk, Aki igazságra nevel és a feledékeny tanítványnak mindent eszébe juttat.

Az istentisztelet után – amelyen az iskola  ifjúsági zenekara szolgált – a gyermekek számára megadatott a lehetőség, hogy felnőtt kísérettel megnézzék a templom egyetlen harangját – az Ernő harangot, és a templomkertben nyugodt környezetben foglalkozzanak a „Templomi foglalkoztató”–val, amit Pogány Edina presbiter készített el a diákok számára.

z első hat évfolyam növendékei a templomkertben maradtak, a felső tagozat három osztálya elment a Kossuth szoborhoz, ahol a nemzeti összetartozás napja alkalmából lerótták kegyeletünket, megemlékezve a 110 éves szobor állítóiról, akik között első volt az akkori lelkipásztor. Réz László. A Kossuth szobornál felelevenítették az öt éves küzdelmes időszakot (1902-1907), amit a rozsnyóiak hűséges gyűjtéssel koronáztak és 1907. május 26-án a Rákóczi téren (mai Bányászok tere), – méltó helyen – emelték az első teljesalakú, Felvidéken állított Kossuth szobrot. Itt adta elő Badin Valéria pedagógus Smid István, akkori ágostai hitvallású lelkész avatásra készült alkalmi versét, valamint Badin Szilárd friss konfirmandus hegedű kíséretében a Johannes Brahms V. magyar táncát.

Végezetül éneklésre került a Kossuth nóta, majd Bartaluzzi Enikő végzős növendék elhelyezte az emlékezés koszorúját, amire az az Ige került, ami 110 évvel ezelőtt a református egyház koszorújára: „Az igaznak az emlékezete áldott.” (Péld 10,7)

A tanulók a temetőkertben Réz László sírjánál elénekelték a 25. zsoltár első versét, majd meghallgatták Réz László rövid életrajzát, amely tartalmazta egyházi és társadalmi szerepvállalását, kiemelve legfontosabb emberi tulajdonságait, amelyek nélkülözhetetlenek a keresztyén élethez, és a tanuló ifjúság számára okulásul szolgálnak. A temetőkertben Icso Marianna Kárász Izabella „Hitért könyörgök” című költeményét szavalta el, majd Koltás Csaba, a 7. évfolyam tanulója, elhelyezte az emlékezés koszorúját, amelyen a Dániel próféta könyvéből vett ige szerepelt: „Az okosok fényleni fognak, mint a fénylő égbolt, és akik sokakat igazságra vezettek, mint a csillagok, mindörökké.” (Dán 12,3) A közös együttlét a Nemzeti Ima eléneklésével ért véget.

Hálásak vagyunk Istennek, hogy Reményik Sándor versének sorai Rozsnyón igazak és a Lélek által igazán megélhetőek voltak: „Ne hagyjátok a templomot, a templomot s az iskolát!”

Reformata, Búza Zsolt iskolalelkész