Az 1675. május 13-án Nápolyban mártírhalált halt lelkészről elnevezett emléknap egyben a helyi közösségnek a reformáció jubileumi évére való emlékező alkalma is volt, együttműködésben szervezvén a helyi önkormányzattal. Éppen ezért az emlékezés összességében „Naprágy hőseiről” szólt, kiemelvén közülük a neves prédikátort.

A ünnepség istentisztelettel kezdődött a templomban, ahol a helyi lelkipásztor igehirdetése után Buza Zsolt egyháztörténész tartott előadást a „gyászévtizedről”, azon belül is Füleki István életéről. A történelmi események felelevenítése után az ünneplők megkoszorúzták a templom belterében található Füleki-emléktáblát.

Utána Naprágy Község polgármestere, Madarász József emlékezett meg az európai szabadság kivívásáról, és ennek jeleként koszorút helyeztek el a templom előtti, hősöknek állított obeliszknél. Az ünnepség a helyi parókián folytatódott, ahol a 90. zsoltár felhangzása és Nagy Ákos Róbert esperes köszöntő szavai után leleplezték a helyi lelkipásztornak, Rákos Lorántnak a naprágyi gályarab-prédikátort, Füleki Istvánt ábrázoló festményét. Az alkotó elmondása szerint „e festmény, ez arc, e megjelenés nem történelmi fénykép, hanem a történelmi adalékok, a gályarab-prédikátorok eszmei üzenetének, a világreformátusság és a naprágyi reformátusok szívében élő megbecsülés, emlékezés, múltvállalás Füleki Istvánja..., a 342 éve látni vágyott Füleki István...” .

Az ünnepség gyülekezeti része ezek után – adakozók jóvoltából – szeretetvendégséggel zárult a parókia kemencéjében sült ételek kínálásával.

Reformata, RL