56 esztendő adatott neki. 56 év, négy országban – az országhatárok változtak. Alistáli református lelkész édesapja, Martsa Sándor, korán elárvult kisfiának és öccsének egy valamit adhatott a tanítónő édesanya – hitet és tudást. Az ifjú Dániel a komáromi bencés gimnáziumban érettségizett, majd a losonci, később a pápai teológián érett lelkésszé. Révkomáromi segédlelkészsége után a tatai gyülekezet hívta meg pásztorának, de a második világégés és pár hónapos kislánya betegsége ismét a Felvidékre, Padányba helyezte. Majd 1950-ben a tanyi gyülekezet beiktatott lelkésze lett és maradt 1972-ben bekövetkezett haláláig.

Ő volt a nagyapám. A példaképem. Négy évesen veszítettem el, s a Teremtő akaratában  megnyugodva bár, de gyászolom azóta is. Képzeletben beszélgetek vele, a lelkipásztorom. Életem összes fontos fordulópontjánál áldását, véleményét kérem. Pedig csak négy röpke évig ismerhettem. De! Láttam, hogy minden emberhez – korra, nemre, nemzetiségre, vallási hovatartozásra vagy éppen „hova nem tartozásra” való tekintet nélkül alázattal, figyelemmel közelített. Elintézett peres ügyet, fővárosi orvosi vizsgálatot, hívott haza és terített jó útra tékozló fiúkat és lányokat, s megadta a végtisztességet a pártemberek hívő szüleinek is, hiszen hányszor fordultak gyászukban a „tiszteletes elvtárshoz”. Ha feddett is, el nem ítélt. Segített. Mindenkinek, ami csak tőle telt. Épp nemrég mesélte el egy férfi, hogy a faluban akkor még idegen, telepes szlovák apa is csak a magyar pap segítségére számíthatott, amikor egy szerencsétlen szánkóbalesetben elszenvedett lábtörés nyomoréksággal fenyegette a kisfiát. A párt- és nemzettársak nem ültek autóba a havas-tükörjeges úton, a tiszteletes úr kórházba vitte a fiút, aki egészséges felnőtté érett.

Martsa Dániel, a „méltatlan bár, de hivatalos szolga” rajongásig szerette a futballt, Alistálon a helyi focicsapat alapítói közé tartozott, élt-halt a régi, ócska automobilok bütyköléséért és a pulikutyákért. A szószéken viszont, a kegyelmi állapotban ő maga volt a Szó.

Istennek hála, hogy alig pár hónappal a halála után világra jött a kishúgom, aki lelkiségének örököse, lelkipásztori hivatásának méltó folytatója lett. Antala Éva ma nagyölvedi lelkipásztor, s sokszor kapom magam rajta, hogy éppen olyan, mintha a nagypapámat hallgatnám, még a gesztusai, szófordulatai is őt idézik.

„Az Úr csodásan működik”, Istennek legyen hála életükért és szolgálatukért!

Dr. Antala Zsuzsanna