A templom és parókia épületegyüttes, valamint a hozzá tartozó udvar a forgalmas Galántai úti körforgalom  és egy másik elágazás között fekszik, mégis nyugodtan játszhatnak és futkoshatnak a gyerekek, mert a telket kerítés veszi körül. Kíváncsi szem nem láthat be a fák és bokrok miatt, sőt illetéktelen sem zavarhatja meg a gyerekekkel való foglalkozást, mert a bejáratot két gyülekezeti tag is őrizi.

A napközis tábor minden nap reggel nyolc órakor kezdődött. Nem bibliai történettel, hanem arra való ráhangolásul  előtte kézműveskedtek a gyerekek. Minden nap valami más került ki a kezük közül a szakemberek irányításának köszönhetően. Festettek kövekre  és üvegre, készítettek kukacot tojástartóból, bohócot fakanálból, tea filterekből pedig virágot, de fontak koszorút, gyurmáztak, sőt többek között nemezeltek is.

Egy órás ügyeskedés után az asztaloktól felállva a gyerekek a templomba mentek, ahol elénekelték az ismert vagy betanulták a teljesen új tábori énekeket. Ez utóbbiakat először bátortalanul, de aztán egyre ismerősebben.  Aztán következett az aktuális bibliai rész ismertetése Görözdi Zsolt lelkipásztor tolmácsolásában. Az első nap a csodás halfogás történetével ismerkedtek meg  a táborozók, amikor Jézus szavára az előző napi sikertelen halászás után Simon ismét kiveti a hálóját, amely teljesen megtelt hallal. Ekkor hívja el Jézus Pétert és társait a követésére. A második nap a lábmosásról volt szó, amikor Jézus mind a 12 tanítványnak megmosta a lábát,  csak Péter  tiltakozik ellene, majd miután megérti miért van erre szükség, az egész testének megmosását kérte. A harmadik nap Jézus elfogatása után Péter tagadása kerül előtérbe, amikor szolgálólányoknak háromszor tagadja meg Jézust a reggeli kakasszóig. Az utolsó nap története pedig arról szólt, hogy a tanítványok is megkapták a gyógyítás hatalmát, ugyanis Péter és János Jézus nevében meggyógyítottak egy születésétől sánta férfit.

A történetek és azok üzeneteinek az ismertetése után egy kis tízórai következett, majd a gyerekek korosztályuknak megfelelően besorolt csoportban még alaposabban átbeszélték a hallottakat egészen az ebéd idejéig, amelyet a gyülekezet asszonyai készítettek el a gyermekek számára. A délután lehetőség nyílt arra, hogy az aznapi történetet még egyszer átvegyék,  készülve így a táborozás utolsó napjára, amelyen – hagyományosan - minden csoport egy-egy bibliai történetet adott elő a szülőknek és a hozzátartozóiknak.  Aztán már csak a játék kapott szerepet egészen addig, amíg a gyermekekért nem jöttek a szülők.

Görözdi Zsolt lelkipásztor  a gyülekezeti napközis nyári tábor megszervezésének fontosságával kapcsolatban  azt mondta, hogy az egy természetes következménye a hittan oktatásnak. „Tanulunk tíz hónapig, de  aztán szükség van arra, hogy szabadabban, koncentráltabban és több játék kíséretében együtt legyünk. Másrészt pedig azért fontos, hogy, akiket egyébként nem tudunk  megszólítani a hittanon, vagy akik nem is hozzánk tartoznak, azokat ebben a táborban próbáljuk integrálni, beszervezni. De gondolunk azokra a magyar református gyerekekre is, akik szlovák iskolákba járnak, de nincs református hittanuk, őket is hívogatjuk a közös együttlétre. Tudatosan megszólítottunk olyanokat is, akiknél úgy éreztük, hogy ez segítség lenne a családi vagy egyházi-hitbeli nevelésben.”

 A táborozásra elsősorban reformátusokat hívogattak, illetve, olyanokat, akiknek valamelyik hozzátartozója – szülei vagy nagyszülei – református vallású, tehát valamilyen módon kötődnek a gyülekezethez.  Ezt a lehetőséget felajánlották azoknak is, akikről tudják, hogy egyik felekezethez sem tartoznak, de kialakult a részükről egyfajta igény, vágy vagy érdeklődés a hit iránt. 

A dunaszerdahelyi napközis tábor egyre nagyobb népszerűségnek örvend. A létszáma évente növekszik, erről a statisztikai adatok tanúskodnak. A legfiatalabbak csoportját azok képezték, akik szeptemberben elsősök lesznek. A legidősebbek csoportját pedig a hatodikos osztályt abszolvált tanulók tették ki. Ők mintegy hetvenen voltak, de rajtuk kívül a táborban olyanok is részt vettek, mintegy tizenöten, akik pár évvel idősebbek, de ragaszkodtak ahhoz, hogy itt legyek.  Azonban nem passzív résztvevői voltak a négy napos rendezvénynek, hanem besegítettek ott, ahol szükség volt rájuk.

Az idén a hollandiai KOEN programot vették át, amelyet saját maguk részére módosították. A fő témák közé tartozott Péter apostol és Jézus kapcsolata, Péter apostol tanítványsága, kétségei és  bukásai, valamint a megbízatása. „Arra szeretnék nevelni a résztvevőket, hogy olyan látás alakuljon ki a gyerekekben, hogy ők is Jézus tanítványai lehetnek, ami nem egy tökéletes állapotot jelent, hanem egy állandó tanulási processzust.  Szerettünk volna, hogy tudatosítják:  úgy tekintsenek, illetve azzal az igénnyel nézzenek magukra, ahogyan Isten is rájuk tekint” – mondta a lelkipásztor.

A tábor egyik segítője Écsi Ildikó volt, aki elmondta, hogy a táborban való részvétel lelki felüdülést jelentett a számára, de legfőképpen örömet, feltöltődést és elhívást. A tábor előtt imádságban készült a gyerekekkel való foglalkozásra, aztán a többiekkel együtt megbeszélték, hogy az egyes történeteket hogyan adják elő  korcsoportok szerint a gyerekeknek. Végül azt mondta, hogy a tábor  ideje alatt még a fizikai fáradság ellenére is tudott lelkileg épülni.

A tábor vezetője Görözdi Zsolt lelkipásztor volt, a kézműves foglalkozások megszervezését felesége, Görözdi Judit vállalta magára. De besegített a két beosztott lelkipásztor is Szabó Tok Tünde és Virág Szilvia is, valamint tíz felkészített gyülekezeti tag.

A bibliai-kézműves tábort anyagilag a részvételi díj mellett az egyházközség Kálvin Polgári Társulása és Dunaszerdahely Városa is támogatta. 

II