Megyercsen is hasonlóan kezdődött a gyermektábor, mint a többi gyülekezetben. Reggel kilenc órakor a tábor szervezői és segítői már várták az alapiskolás korúakat a templomban, hogy egy kis eligazítás után elkezdődjön az öt napos együttlét bibliai történettel, sok-sok üzenettel és játékkal. De a többi nap is innen indult, a templomból, ahol a közös éneklés és a bibliai történet átadása, majd annak üzenetének a megértése után mindenki a saját korosztályának megfelelő csoportban mondja majd el meglátását a hallottakkal kapcsolatban.

Ottjártamkor éppen Péter apostol és egy kegyes, Istenfélő százados Kornéliusz különös látomásáról, majd kettejük találkozásáról volt szó. Egy angyal látomásban szólt Kornéliuszhoz, hogy hívassa magához azt a Simont, akit Péternek is hívnak. Másnap pedig Péter esett révületbe és kapta azt az utasítást, hogy egye meg a föld mindenféle csúszó-mászó állatát, meg az ég minden madarát, ami az előtte lévő lepedőfélében volt. Péter elutasította, hogy közönségest és tisztátalant egyen, de egy hang biztatta, hogy amit Isten megtisztított, az nem tisztátalan, hanem tiszta. Ez a látomás kellett ahhoz, hogy Péter megértse: nem személyválogató az Isten, majd megkeresztelte a hozzá érkező Kornéliuszt a háza népével együtt.

A gyerekek érdeklődve hallgatták a lelkipásztor szavait és kíváncsian várták a történet folytatását. Az aranymondás megtanulása után, a közös éneklés következett, majd a csoportos beszélgetés, amely azt a célt szolgálta, hogy ki-ki a maga korcsoportjában a csoportvezetővel együtt még egyszer átvegye a történetet  és annak üzenetét. Ezt követte egy izgalmas játék a templom melletti udvaron a Koreából érkező fiatalokkal. Utolsó két napban jöttek el a gyerekekhez Sung Kon Park missziós lelkipásztor vezetésével és szórakoztatták őket különféle játékokkal, vagy mondtak bizonyságot a megtérésükről tolmács segítségével, illetve láthattak tőlük zenés-táncos előadást és egyéb érdekességet is.

Megyercsen ötödik éve szervezték meg a gyermektábort. Végső László lelkipásztort a 2011-es év vége felé helyezték ki az egyházközségbe, de már a következő év nyarán meghirdették az ötnapos napközis gyermektábort a gyülekezet aktív tagjaival. Azóta minden éven rendszeresen hívogatják a gyermekeket a bibliai táborba. Elmondása szerint azért szükséges a nyár folyamán foglalkozni a gyermekekkel, mert év közben – a sok elfoglaltságuk és tennivalójuk miatt - nagyon nehéz behívni őket a közösségbe. Ez a nyári tábor pedig jó lehetőséget biztosít arra, hogy felkarolják azokat is, akik gyülekezeten kívül vannak.

A tábor létszáma minden nap változott. Tizenkilenc gyermekkel kezdték a hetet, de másnap már huszonhárman voltak. A szülők szabadságolása miatt voltak, akik csak pár napot töltöttek együtt a többiekkel, mások meg később csatlakoztak a táborozókhoz. A huszonhármas létszám azonban majdnem minden nap megvolt. Volt olyan eset is, amikor az egyik kislány az utolsó két napra jelentkezett be, mert hallotta a barátnőitől, hogy nagyon jól érzik magukat a táborban, így csatlakozott a többiekhez – meséli a lelkipásztor.

A résztvevők között a megyercsieken kívül voltak Keszegfaluról is, az egyházközséghez tartozó szórványból, onnan hárman jöttek el. De voltak olyanok is, akik a nagyszülőknél töltötték a nyarat, és ezt a lehetőséget sem szalasztották el. Mivel a tábor nyitott volt mindenki számára, így felekezeten kívüliek és más valláshoz tartozók is jelentkeztek a táborba.

Az idei tábor a szeretetről szólt. A tábor fő mottója egyben egy kérdés is volt: Szeretsz-e engem? Ezt a kérdést szegezte háromszor a már feltámadott Jézus Péternek tagadása után. „Ezt a szeretetet próbáljuk átadni, megmutatni a gyerekeknek, hogy mit jelent ez a gyakorlatban. A tábor elején ugyanis a gyerekek elkezdtek egymásra mutogatni, hogy te barát vagy, te nem. Meg kellett nekik magyarázni, hogy ez a tábor nem erről szól. Itt mindenki barát és mindenkivel kell játszani, hogy megismerkedjenek egymással  és szeressétek egymást – mondta a lelkipásztor.

A délelőtti elméleti rész mellett a gyerekek lehetőséget kaptak a játékra, amit nagyon szerettek, talán jobban is, mint a történeteket. Többen úgy is jöttek, hogy majd itt jól kijátsszák magukat és szórakozzanak – mondja Végső László, aki elárulja azt is, hogy nagyon nehéz volt a gyerekeket ezekkel a történetekkel lekötni, de sokat imádkozott értük. Azt viszont tapasztalta, hogy a bibliai történetekre és azok üzenetére nagyon figyeltek, nyitottak voltak rájuk és reméli, hogy azok meg is maradnak bennük. A lelkipásztor elmondja, a tábor fő mondanivalója az volt, hogy Isten mennyire szereti a világot, mert egyszülött Fiát adta oda érte, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Örült annak, hogy a gyerekek elsajátították ezt az igét, mert minden nap átismételték.

A tábor utolsó napján a gyermekek bemutatták kis előadás keretében a szülőknek a bibliai történeteket, amelyre nagy izgalommal készültek.

Áldásos öt napot tölthettek el  a gyermekek a csoportvezetőikkel, kisegítőkkel együtt. Végső László lelkipásztor hálás volt azokért, akik eljöttek. Hiszi és vallja, hogy a Szentlélek ott volt és munkálkodik közöttük.

II