Kovács Géza 1937. február 24-én született Nagyölveden, földműves családban. Itt nevelkedett öccsével, s itt kezdte tanulmányait, amelyek a Prágai Károly Egyetem Teológiai Karának elvégzésével fejeződtek be.

Lelkészi szolgálata Ipolypásztóhoz és a környező gyülekezetekhez kötötte, 1961-től 2008-ig teljesített itt szolgálatot.  

A gyülekezet emlékezetében él, ahogy 1961-ben vonattal megérkezett Ipolypásztóra, s megkereste az akkori gondnokot, Zalabai Ferencet. Egy ideig náluk is lakott, amíg a parókiát lakhatóvá tette a gyülekezet, ahová családjával beköltözhetett.

Hűséges felesége, Takács Ida a polgári foglalkozásán túl - egészségügyi nővér -igazi papné volt, aki fölkarolta a gyülekezet időseit, betegeit. Három fiúgyermekük született, Norbert és az ikrek, Arnold és Zsolt. Legidősebb fia családot alapított, két unokával ajándékozta meg szüleit, Annamáriával és Norberttel. Szeretett felesége 10 évvel ezelőtt 2006-ban hunyt el. Kovács Géza 2007-ben vonult nyugalomba, iker fiaival Ipolyszakállasra költöztek. Betegségében fiai viselték gondját.

Nemcsak Ipolypásztón, hanem a környező gyülekezetekben is hosszú évtizedekig szolgált, Ipolypásztó leányegyházaiban, Ipolybélen és Zalabán, a szórványban, Ipolyszakálloson, valamint Kisölveden, Nagypeszeken, Nemesorosziban, de egy ideig Ipolyságon is. Gyülekezeteibe az időjárás viszontagságainak ellenére is kerékpárral járt. Lelkész volt, de ha kellett kántorkodott, vagy segédmunkásként is szívesen és önzetlenül segített mindenkinek. A nehéz szocialista lelkészüldöző időszakokban pedig a lelkészi állás mellé elszegődött az oroszkai cukorgyárba, hogy így tudja eltartani családját.

Emberszerető szíve jó indulatával mindenkit testvérnek szólított, felekezetre való tekintet nélkül. Ha tudott, mindig adott. Mindenkinek. A sajátjából. Még hatalmas könyvtárát is szétosztotta. 2007-ben szolgálati ideje, 2016-ban pedig a földi évei ideje járt le.

Temetésén nagyon sokan megjelentek. Megteltek az ipolypásztói református templom padjai. Család, szerettei, barátai, egykori gyülekezeteinek tagjai és a szolgatársak. Fazekas László püspök a 2Kor 4: 6-14 versei alapján hirdette Isten vigasztalását a gyászolók felé, kiemelve azt az erőt, szeretetet, kitartást, állhatatosságot, ami jellemző volt szolgálatára és életére is. Kassai Gyula esperes méltatta a szolgáló életét. A szolgatársak vitték ki koporsóját a templomból az autóhoz, s a gyászoló sokaság gyalog, vigasztaló halotti énekeket énekelve kísérte végig a falun, a temetőkertbe, ahol Ambrus Erika helyi lelkipásztor hirdette a föltámadás evangéliumát.

Nekünk, ittmaradottaknak marad az emlékezés és az, hogy imádkozzunk magukra maradt gyermekeiért, s folytassuk mindazt a szolgálatot - szétosztva az Úrtól kapott szeretetet -, amit Kovács Géza lelkipásztor egész életén keresztül végzett.

A.E.