Kisebbségek a börtönben – elszigetelten, egyedül…

2016. március 07., hétfő

A fenti cím volt a Börtönlelkészek Nemzetközi Szervezete Rómában megtartott európai konferenciájának témája és mottója. 2016. február 29. és március 3. között az Olasz Valdens Egyház és az Olasz Börtönlelkészek Szervezte adott otthont az IPCA konferenciájának. Az alkalomra 18 ország képviseletében közel 40 börtönlelkész érkezett. A Szlovákiai Református Keresztyén Egyházat Antala Éva börtönmissziós lelkipásztor képviselte.

A konferencia előadásait az Olasz Valdens Egyház Teológiai Karának épületében tartották meg, a záró istentiszteletre pedig a templomukban került sor. Ezáltal a résztvevők közelebb kerülhettek a számukra kevésbé ismert protestáns felekezethez, mely Olaszországban kisebbségi egyházként éli mindennapjait és küzd a megmaradásáért. A konferencia szinte minden résztvevője kisebbségiként érkezett az alkalomra nemzetisége vagy vallási hovatartozása miatt. Jó volt látni, hogy Európa mennyire sokszínű kultúrájában, nyelvében, felekezeteiben, de mégis a résztvevők közös célja a Krisztusban való élet és szolgálat volt. Mindnyájan lelkészként szolgálnak börtönön belül és kívül.

A négy nap alatt értékes előadások hangzottak el angol, olasz és francia nyelven. A konferenciát Luca Maria Negro, az Olasz Protestáns Egyesület elnöke, Virgilio Balducchi katolikus generális börtönlelkész és Fulvio Furrario dékán, a Valdens Egyetem tanára köszöntötte.         

Témabevezetőt és a kezdő áhítatot az IPCA elnöke Brice Deymié tartotta. Az előadások moderálását Bill Cave és Francesco Sciotto vezette. „Kizárás vagy nyitás?” – avagy mit is jelent az identitás.

A témát teológiai szempontból Daniele Garrone egyetemi tanár ótestamentumi kontextusában nézve fejtegette. Az asszír birodalom idejében a választott nép kereste a választ – ki vagyok én? Mit jelent választott népnek lenni? Mi a történelmünk? Kihez tartozunk? Mit képviselünk? Isten és ember kapcsolata mit is jelent az ember életében. Az előadó hangsúlyozta, hogy az identitás nem annak meghatározását jelenti, hogy mitől zárkózunk el, hanem azt, hogy kihez tartozunk. Ószövetségi példákra hivatkozva arra mutatott rá, hogy ha valaki elfogadta  és megtartotta a zsidó törvényeket, akkor hozzájuk tartozhatott. A mai világban is nagyon fontos megfogalmaznunk, hogy milyenek vagyunk, kihez tartozunk, mit vallunk.      

Giannino Piana etikai –filozófiai kontextusban értelmezte a témát. Szerinte a multikulturális társadalmakban nagy jelentősége van a kulturális hovatartozás megfogalmazásának, viszont fontos a különböző kultúrák közötti élő párbeszéd. Európát is több veszély fenyegeti és itt  leginkább a nyugati államokat értve, az amerikanizáció, az iszlám terjedése. Szerinte, amikor integrációról beszélünk, akkor az nem jelentheti az identitás elveszítését.  

Luigi Manconi politikai síkon próbálta fejtegetni az identitás kérdését. Az előadó magyarázatában ez állandóan változik, mert az embernek ezt naponta újra kell értelmeznie és értékelnie. Egyben kitért az identitás hiányának veszélyére is, hogy ez szorosan összefügghet a börtönben lévők viselkedésével, a bűnelkövetéssel, életfelfogásával, a függőségek kialakulásával.   

A konferencia ideje alatt alkalmunk volt a helyi valdens gyülekezetet is meglátogatni, találkozni a képviselőivel és ifjúságával, akik megismertették velünk a történelmi múltjukat és egyben betekintést nyerhettünk a mindennapjaikba.    

A konferencia érdekes programja volt két római börtön meglátogatása. Érdekessége az volt, hogy a női börtönben a fogvatartottakkal három éves korukig ott lehetnek gyermekeik. Az elítéltek között sok a külföldi, nagyrészt a kelet-európai országokból, akik intenzíven tanulják az olasz és az angol  nyelvet. Alkalmuk van dolgozni, de kikapcsolódni is, fejleszteni képességeiket. Minden résztvevőnek alkalma volt a csoportbeszélgetéseken elmondani saját helyzetét, megismertetni szolgálatát és leginkább tapasztalatot cserélni. Az előadások, beszélgetések során rádöbbenhettünk, hogy kisebbségként élni hatalmas áldás is lehet az életünkben. Isten kegyelmét naponta megmutatja, a kérdés csak az, hogy ezt meglátjuk-e és erőt tudunk-e meríteni ebből szolgálatunk során.

Antala Éva

események továbbiak →

Reformáció 500