A koncert elején Mészáros János Elek elmondta: agrármérnöki szakmájából hívta el az Isten arra a szolgálatra, hogy énekkel és bizonyságtétellel szóljon az emberekhez Isten szeretetéről. Eleinte nem értette miért éppen őt hívja el az Isten, hisz szakmája nem rokon területe a lelkészi hivatásnak. Megkérdezte imádságban, hogy az eddig tanultakat, például a növényélettant mire tudja használni, az teljesen más, mint az ember. Isten - mint mondta - bizonyára elmosolyodott és azt válaszolta, hogy a növénynek és az embernek is van egy nem látható, mégis létfontosságú szerve: ez pedig a gyökere. Az első és legfontosabb gyökér magához a teremtő Istenhez köt minket. A másik nagyon fontos gyökér a szülőföldünkhöz, az őseinkhez köt. Ezek a gyökerek nagyon fontosak és ha ezek működnek, akkor jöhetnek a viharok, amik megtépázhatják a fát, leverhetik a gyümölcsét, még derékba is törhetik, de amikor véget ér a vihar, ez a fa újra kihajt és termést hoz.

Ez a globális világ,  ami most bennünket körbevesz, pontosan ezeket a gyökereket próbálja meg tönkretenni: az Isten-hitet, a nemzethez ragaszkodást, és a család szentségét. Hiába díszlik valamelyik fa szépen, ha ezeket a gyökereket átfúrták, a legkisebb vihar is kidönti és elpusztítja.

A mintegy másfél órás koncerten, szívből jövő bizonyságtételével, humorral átszőtt történeteivel, őszinte, Istenhez és a szülőföldhöz való ragaszkodásának megvallásával s nem utolsó sorban szép szívhez szóló énekével sikerült azoknak a bizonyos láthatatlan gyökereknek a megerősítése, felüdítése, buzdítása, amit a koncert végén a résztvevők vastapssal köszöntek meg.

Izsmán Jónás