A kilencvenes évek elején fogalmazódott meg a pozsonyi egyházmegye akkori esperesében, néhai Görözdi Miklósban az a gondolat, hogy Dunaszerdahelyen református templom épüljön az ottani közösség számára. Ezzel a céllal is váltotta fel a csilizpatasi szolgálati helyét, hogy a Csallóköz központjába kerülve lelkipásztorként az akkoriban számbelileg már jelentősen megerősödött közösség vezetésével hozzájáruljon a gyülekezet által is régen dédelgetett terv megvalósításához. A közös igyekezetnek köszönhetően, beleértve a város önkormányzatának hathatós támogatását,  1993-ban elkezdődött a templomépítése, az alapkőletételre 1994-ben került sor. Kezdetben alig 10 ezer eurónyi összeg állt az egyházközség rendelkezésére. Annak ellenére, – még ha voltak is olyanok, akik nem hittek a sikerben, – Istenben való reménységgel fogtak hozzá a merész terv megvalósításához. Öt évvel később, 1998. december 13-án felszentelték a dunaszerdahelyi reformátusok új istentiszteleti helyéül szolgáló Nagy Béla Elemér tervezte templomot. A több mint 500 ezer eurós költséggel megépült templom – kibővítve gyülekezeti helyiségekkel és lelkészlakásokkal – az eltelt időszak alatt hozzájárult a helyi közösség növekedéséhez és lelkiekben való megerősítéséhez is.

Erre a 15 évvel ezelőtti eseményre emlékeztek meg a vasárnapi hálaadó ünnepi istentiszteleten, melyen igehirdetésében Fazekas László püspök Ezsdrás 6, 14-16 alapján arról szólt a megjelentekhez. „Milyen nagy csodája az Istennek, hogy itt lehetünk ebben a templomban és hálát adhatunk. A gyülekezet tagjai anyagiakat, kétkezi munkájukat fektettek be az építkezésbe, de látjuk az áldott folyamat végét: kiépült egy központ, ahol mostanra már sokan otthonra leltek“ – mondta többek között a püspök.

Dunaszerdahelyen azonban nem ez az első református templom. Nagy Attila helyi történész – a pénteki előadásában - korabeli dokumentumokra hivatkozva arra mutatott rá, hogy az 1650-es évben a város területén, a jelenlegi városi művelődési központ előtti téren már állt egy istentiszteleti célokat szolgáló kisebb építmény, amely egyben lelkészlak és iskola is volt. Sorsáról annyit tudni, hogy később, 1668-ban maguk a reformátusok bontották el.  /A reformáció idején a reformátusok 10-15 évig a katolikusok a Szent György templomát használták. /

Háromszáz évvel később az önállósodás útjára lépett és már 603 lelket számláló, megerősödött gyülekezet  a múlt század 40-es éveiben tervezte el ismét, hogy templomot épít – mondta a kiállítás megnyitóján, de az ünnepi istentiszteleten is az  ismertetőjében Görözdi Zsolt lelkipásztor. Erre a célra megvásárolták a szükséges telket, de a II. világháború után, mint egyházi vagyont államosították, amit idővel beépítettek, így annak kárpótlására később nem tarthattak igényt. Az akkor erre a célra összegyűlt pénz az évek során pedig elértéktelenedett. A hatvanas években merült fel újból a templomépítés terve, de az állami vezetés inkább 1968-ban a dióspatonyiaknak adta meg ezt a jogot, félve annak majd későbbi kisugárzására a város lakosságára nézve. A rendszerváltást követően vetődött fel el ismét a templomépítés gondolata. Az igyekezetüket  a város akkor önkormányzata is támogatta. Jelképes összegért telket kaptak a város egyik romos és elhagyatott területén,  de később anyagilag is hozzájárultak a költségekhez – elevenítette fel a gyülekezet templomépítéssel kapcsolatos kudarcokat és reménységet is Görözdi Zsolt lelkipásztor.

Akkoriban Pázmány Péter volt a város polgármestere, – aki jelenleg is presbiter – a gyülekezet múltját bemutató kiállítás megnyitóján azt mondta: a város vezetése felismerte, hogy meg kell nyitni az utat az egyházak helyi közösségei felé, akik más szellemiséget hozhatnak a város életébe. Ennek felismeréseként a város önkormányzata mintegy 35 ezer euróval  támogatta a terv kivitelezését. A költségek fedezéséhez hozzájárultak a hívek adományai, a hollandiai huizeni testvérgyülekezet tagjainak pénzbeli segítsége és kétkezi munkája is, valamint más egyházközségek támogatása is.

A hálaadó ünnepségen a gyülekezetet köszöntötte Szabó András, a pozsonyi egyházmegye esperese, a helyi evangélikus gyülekezet lelkipásztora Jozef Horňák és Szakál László katolikus esperes-plébános, Oros Csaba, Dunaszerdahely bősi leányegyházközségének a lelkipásztora, valamint Nagy Frigyes, volt alpolgármester, a Vitézi Rend és a Szent György Lovagrend nevében.

A február 14-én megtartott alkalmon vetítéssel egybekötött előadást tartott Nagy Attila helytörténész a (duna)szerdahelyi reformátusok 16–20. századi történetéről,  Vajda Barnabás, a hivatalos ateizmus koráról Dunaszerdahelyen, Görözdi Zsolt lelkipásztor pedig a jelenlegi templom építéséről szólt a megjelentekhez. A református gyülekezet és templom történetéről szóló – Simon Anikó és Bevilagua Olga rendezte – kiállítást Pázmány Péter Dunaszerdahely korábbi polgármestere, a helyi református gyülekezet presbitere nyitotta meg.